Balogh Zoltán: Erdélyi sorsok

A Halottak Napjának közelsége szinte minden embert megállásra és elgondolkozásra késztet. Hirtelen nem olyan fontosak a rohanó dolgok. Kicsit szakítunk időt az emlékekre, sorsunk, életünk átgondolására. Ezért is következik egy olyan anyag, ami egy olyan világba enged betekintést, ahol amúgy is megállt egy kicsit az idő:

Balogh Zoltán: Erdélyi sorsok
Nagyon régen voltam már egyszer Erdélyben ősszel,csodálatosan szép ilyenkor ott a táj.Pára áztatja a füvet,még csendesebb ez az amúgy is nyugodt vidék.Gumicsizma nélkül szinte járhatatlanok az utak,a finom füst beteríti a már délután sötét utcát,homályos eleggyé válva a lámpák fényével.Az emberek a kályha melegénél gyűlnek össze ha eljön az este,ablakokon halvány fény pislog,készülnek a kemény télre,megpróbáltatás e hónapok az itt élők számára.Nem félnek,csak várnak sorsuk beteljesülésére...