Átváltozások. Palotából Múzeum
NÉPRAJZI MÚZEUM
2010. szeptember 30. - 2011. június 30.
A Néprajzi Múzeum több mint 100 évvel alapítása után, 1974-ben kezdte meg több évig tartó költözését a Kossuth térre, a Nemzeti Galéria helyére, az egykori Igazságügyi Palotába. A reprezentatív bírósági épület múzeumi célra való átalakítása már az 1950-es években, a terek teljes átalakításával megkezdődött. A Néprajzi Múzeum az épület legkarakteresebb tereinek, építészeti elemeinek, megmaradt berendezésének megőrzését tekintette egyik legfontosabb feladatának, miközben a folyamatosan változó múzeumlátogatói igényekhez igazodva el kell(ett) végeznie a szükséges átalakításokat, változtatásokat. A látogatóbarát, modern múzeumi tér kialakítása minden, még a múzeumi célra épült 19. századi épületben is szükséges, és komoly, akár az egész épület arculatát megváltoztató átalakítások nélkül megvalósíthatatlan. (lásd Szépművészeti Múzeum, Nemzeti Múzeum fejlesztési tervei).
A Néprajzi Múzeum nyilvános múzeumi tereinek használatát alapjaiban gondolta újra és alakította át 2009-2010-ben. A megvalósítás során az épület több reprezentatív belső tere teljes egészében visszanyerte eredeti állapotát és funkcióját (bejárati előcsarnok), míg az új fogadótér kialakítása a 21. századi múzeumi látogatók igényeit szolgálja. Mindezek mellett – a komplex átalakítási programnak köszönhetően – az épület múzeumi funkciója, az alkalmazott modern technikának köszönhetően, sokkal hangsúlyosabb a központi reprezentatív terekben (a bejárati fogadótérben és a központi Aulában elhelyezett, múzeumról szóló multimédiás programoknak köszönhetően).
Az átépítés (a tervezéstől a megvalósításig, az új terek berendezéséig) reflektorfénybe helyezte az épület építésének és használatának történetét. Ezért tűnt különösen izgalmasnak, a viszonylag jól dokumentált építéstörténet mellett az épület több mint egy évszázados, de részleteiben alig ismert térhasználatának feltárása. A kiállítás három meghatározó időszak: a bírósági, a múzeumi, és azon belül is a Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum épülethasználatát mutatja be gazdag fotódokumentáció segítségével. A bemutatott fotók ugyanazokban terekben, sokszor ugyanolyan beállítással készültek, ami látványosan sűríti a tér és az épület 115 éves átváltozásait.
A Néprajzi Múzeum nyilvános múzeumi tereinek használatát alapjaiban gondolta újra és alakította át 2009-2010-ben. A megvalósítás során az épület több reprezentatív belső tere teljes egészében visszanyerte eredeti állapotát és funkcióját (bejárati előcsarnok), míg az új fogadótér kialakítása a 21. századi múzeumi látogatók igényeit szolgálja. Mindezek mellett – a komplex átalakítási programnak köszönhetően – az épület múzeumi funkciója, az alkalmazott modern technikának köszönhetően, sokkal hangsúlyosabb a központi reprezentatív terekben (a bejárati fogadótérben és a központi Aulában elhelyezett, múzeumról szóló multimédiás programoknak köszönhetően).
Az átépítés (a tervezéstől a megvalósításig, az új terek berendezéséig) reflektorfénybe helyezte az épület építésének és használatának történetét. Ezért tűnt különösen izgalmasnak, a viszonylag jól dokumentált építéstörténet mellett az épület több mint egy évszázados, de részleteiben alig ismert térhasználatának feltárása. A kiállítás három meghatározó időszak: a bírósági, a múzeumi, és azon belül is a Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum épülethasználatát mutatja be gazdag fotódokumentáció segítségével. A bemutatott fotók ugyanazokban terekben, sokszor ugyanolyan beállítással készültek, ami látványosan sűríti a tér és az épület 115 éves átváltozásait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése