Kiállító művész: Korodi János
Kiállítás címe: "örök maradás"
Megnyitó: 2011. január 6. csütörtök 19:00
Bevezetőt mond: Korodi János
Megtekinthető: 2011. január 7. - 2011.február 2.
Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 14-18 óráig
A személyes jelenlét élménye köti össze az utóbbi 3 év környezet-portréit, melyeket táguló körökben a budapesti otthonom környezetétől, Európa különböző helyszínein át, az utóbbi pár hónapban NYC-ben fejlesztettem.
A jelentéktelennek tűnő köz-tér részletek mindenkit érintő kisugárzása, a hely, – a Genius Loci hatása érdekel, mely meghatározza a szellemi környezetet, az építészetet – és természetesen a festményeket is. Ez a hatás igazából egy interakció. Az emberi megnyilvánulások gyökerei nagyban hordozzák közvetlen közegük, a természetes környezetük vonalait, gesztusait - és viszont: a kulturális környezet végül mindenben felmutatható vízjelként ivódik a tájba.
Az elmozdulás kontrasztot generál, mely aztán egységes, mégis szüntelen változó festői nyelvet formál. A kontraszt hirtelen rávilágít mindenre. „Valahol” lenni sokkal valóságosabb, ha voltunk már máshol is.
A hagyományos festői technika, a fény és árnyék, a formák és színek jó eszközökként szolgálnak a személyes érzékelés kifejezéséhez. A kompozíciókkal a látványban rejlő rétegzett információt, a hely szellemét szabadítom föl/fogalmazom képpé. A fény szerepét valóban expresszív festőiséggel hangsúlyozom, azonban a huszadik századi absztrakt-expresszívvel szemben, én a „látványelvű, felismerhető” festészetben találom meg a dolgok viszonyát egymáshoz, – az absztrakt tartalom a mindennapi látványban él. Repetitív munkamódszerrel készülő sorozatomban, az egyre egyszerűsödő “épületek” a képeken, valójában ritmusokká, festői módszerekkel létrehozott zenei rendszerekké alakulnak át. Minden hely valamilyen hullámhosszon rezeg. A képeken, a különböző helyeken elraktározott rezgések által alakul egy közös történet, egy olyan hely szellemének a története, amelynek neve: az én Világom.
Korodi János 2010
A hagyományos festői technika, a fény és árnyék, a formák és színek jó eszközökként szolgálnak a személyes érzékelés kifejezéséhez. A kompozíciókkal a látványban rejlő rétegzett információt, a hely szellemét szabadítom föl/fogalmazom képpé. A fény szerepét valóban expresszív festőiséggel hangsúlyozom, azonban a huszadik századi absztrakt-expresszívvel szemben, én a „látványelvű, felismerhető” festészetben találom meg a dolgok viszonyát egymáshoz, – az absztrakt tartalom a mindennapi látványban él. Repetitív munkamódszerrel készülő sorozatomban, az egyre egyszerűsödő “épületek” a képeken, valójában ritmusokká, festői módszerekkel létrehozott zenei rendszerekké alakulnak át. Minden hely valamilyen hullámhosszon rezeg. A képeken, a különböző helyeken elraktározott rezgések által alakul egy közös történet, egy olyan hely szellemének a története, amelynek neve: az én Világom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése