Kuba – másképp
– Bihari Ágnes „Tránsito Privado” fotókiállítása Kubáról az A38 hajón –
Nem sokon múlott, hogy nem maradt el Bihari Ágnes szerkesztő, riporter - és újabban fotóművész – „Tránsito Privado” (vagyis: „Tilos az átjárás”) fantázianéven január 18-ra, este 8 órára meghirdetett kubai fotókiállítása. A Duna áradása miatt ugyanis már aznap reggelre elérték a partot a piszkosbarna hullámok, a rakpartokat lezárták és félő volt, hogy gyalogosan sem lehet majd megközelíteni a rendezvénynek helyt adó A38 hajó kiállítótermét. Szerencsére a folyó megkegyelmezett és megállt a rakpart alatt néhány centivel, így már semmi akadálya sem maradt, hogy a helyszínen megjelent népes társaságnak Kincses Károly fotótörténész megnyithassa a tárlatot.
A megnyitó Szemző Tibor: Cuba című filmjéből vett részlet vetítésével kezdődött. A fekete-fehér filmet, melyen ötvenes évekbeli amerikai autókat, Havanna ódon hangulatú utcáit, szivarozó embereket látni, Szemző ’88.-’90. közt forgatta Kubában. Ezzel szemben a kiállítás tizenhét képén egyáltalán nem ez a fajta, tipikus kubai hangulat az uralkodó és a másik általános Kuba-ábrázolás, a kommunista állam megjelenítése sem jellemző a fotókra. Ezeken a tavaly nyár végén készült képeken elsősorban készítőjük szemléletmódja elevenedik meg, az az egyéni látásmód, amilyennek ő látja Havannát és lakóit. Ahogy Kincses Károly megjegyezte, ezek a fotográfiák inkább Bihari Ágnes „léleklenyomatai”: azt mutatják meg, hogy mit vált ki belőle ez a világ.
Végignézvén a képeket sok olyat lehet találni, melyek egy sorozat részei; sokszor két vagy három fotó is látható ugyanarról a témáról néhány pillanat különbséggel készítve, vagy egy másik szemszögből láttatva ugyanazt a helyszínt. Bebizonyosodik, hogy egy kopott-kék, elhagyatott úszómedence is válhat művészi fotó tárgyává, ha az értő szem meglátja és megláttatja az alján csillogó kevéske esővízben tükröződő épületet és a medence mögött rogyadozó, elnyűtt lakóház ablakán a lemenő Nap tükörképét. Ugyanígy válhat érdekessé az est homályában játszótéri mászókákhoz hasonló alkalmatosságokon ülők sziluettje, kiket hol közelebbről, hol távolabbról látván mintha mi magunk is ott sétálnánk és egyre közelednénk avagy távolodnánk az üldögélőktől. Bihari Ágnes változatos fotó-témáiban találhatunk mozgalmas és már-már csendéletszerű képeket egyaránt. Az előbbire példa a kopott, pergő vakolatú, valaha zöld színűre festett fal előtt teniszezők mozdulatait megörökítő két fotográfia, az utóbbira pedig a napsütötte tornácon egymással farkasszemet néző két szürke kutya képe, melyek egymás tükörképeinek hatnak amint ott állnak, mintegy csendéletté merevedve az időben.
Megfigyelőképességem tökéletesítésére és egyben kikapcsolódásképpen is érdemes volt megtekinteni ezt a fotótárlatot, felfedezni a képeken megannyi apró részletet, jól elrejtett érdekességet. Akinek pedig kedve támad kitalálni, hogy mit érthetett a fotográfus hölgy a megnyitó alkalmával mondott köszöntőjében azon, hogy „több közös pont van Magyarország és Kuba közt, mint gondolnánk”, az ez év február 19-ig még megtekintheti a kiállítást, hogy végignézve e sajátos szemszögből készített képeken maga is felfedezhesse a kapcsolódási pontokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése