„A mizantrópot ötvenévente újra kellene írni”
Diderot
A darab több mint hússzor került műsorra a magyar színpadokon az elmúlt negyven évben. A Katona is újkori történetében először, 25 éven belül másodszor mutatja be Molière művét. Az 1988-as bemutató Székely Gábor – a Katona akkori igazgatójának –, utolsó rendezése volt, most Zsámbéki Gábor állítja színpadra, akinek több mint húsz éves igazgatói mandátuma január 31-én jár le. Máté Gábor, aki február 1-től követi Zsámbékit az igazgatói pozícióban, mindkét előadásban fontos szerepet játszott, játszik. Az előbbiben Alceste jóbarátját, Philintet alakította, a mostani bemutató alkalmával pedig Oronte-ot.
A 2011. január 28-i bemutató címszerepében Fekete Ernőt, a főbb szerepben Ónodi Esztert, Fullajtár Andreát, Kocsis Gergelyt, Tenki Rékát, Takátsy Pétert és Elek Ferencet láthatják majd. Az előadás díszletét Bagossy Levente, a jelmezeket Szakács Györgyi, a világítást pedig Bányai Tamás tervezte.
„Ez a látszólag objektív darab ugyanakkor Molière legszemélyesebb műve. Alceste Molière helyett választ. Molière tudta, hogy egy színházigazgató nem menekülhet el a vadonba. Ismerte Philinte valamennyi érvét, de az bizonyos, hogy Alceste szerepét írta meg első személyben. Molière őt saját vereségének tudatával is megajándékozta.” (Jan Kott)
Fotók: Kothencz Attila
Hétfőn, hét óra után 3 azaz három perccel érkeztünk a Katona József Színházba, és már nem engedtek be az előadásra!
VálaszTörlésNem kicsit lepődtünk meg, hiszen pokrócos, ingyen teás, hősugárzós-hőlégbefúvásos Mizantrópra számítottunk, de percnyi pontos kezdésre nem! A szinházba gyakrabban járók jól tudják, hogy 7 perc türelmi időt kapnak a nézők, ennyivel szoktak később kezdődni az előadások az egész országban, a Katonában is. Ez esetben állítólag a rendező úr külön utasítása volt, a percnyi pontos kezdés. Ez egy friss bemutató, a harmadik előadás, így még nem tudtunk tájékozódni pl. a neten, hogy az előadás olyan pontosan indul mint egy japán expressz.
Az előadást Zsámbéki Gábor leköszönő igazgató rendezte, nyilván ez volt a "búcsúajándéka", sikerült rajtunk kívül még néhány "nézőt" csalódottá tennie. Nagyon bosszant a dolog, a jegyek ára mellett az is, hogy lógó nyelvvel értünk a szinház kapujába, csaknem egy órát villamosoztunk-buszoztunk oda és vissza feleslegesen.
Szóval aki a Katona József Színházba készül a polárt már otthon hagyhatja, de egy stoppert vigyen magával!