W. A. Mozart: Ascanio Albában
Ünnepi színjáték két részben
Bemutató a Magyar Állami Operaházban
2010. december 12.
- Zeneszerző Wolfgang Amadeus Mozart
- Szövegíró Giuseppe Parini
- Rendező Parditka Magdolna Szemerédy Alexandra
- Díszlettervező Parditka Magdolna Szemerédy Alexandra
- Jelmeztervező Parditka Magdolna Szemerédy Alexandra
- Karigazgató Szabó Sipos Máté
- Karmester Fischer Ádám
- Vénusz Wierdl Eszter
- Ascanio, Vénusz fia Schöck Atala
- Silvia, Ascano jegyese Fodor Gabriella
- Aceste, Vénusz papja Megyesi Zoltán
- Fauno, pásztor Rácz Rita
December 12-én 18 órától a rendezők premier előtti beszélgetésre várják a közönséget az Operaház Székely Bertalan termébe.
Az előadáson részt vesz Fischer Ádám karmester, Molnár Szabolcs zenetörténész és Zoboki Gábor építész. A beszélgetés moderátora Zsoldos Dávid, a Fidelio.hu főszerkesztője. A belépés díjtalan.
A december 14-ei előadás előtt a rendezők 120 meghívott középiskolásnak tartanak beavató előadást a Királyi Lépcsőházban.
"Az ember szabadnak született"
Jean-Jacques Rousseau
Ascanio
Az épülő város, Alba - a név, egy új hajnalra utal - szellemi főhadiszállásán, Vénusz építész irodájában vagyunk, mítikus időkben. Az iroda munkatársai, az építészek, építőmesterek reszketve várják főnöknőjüket, Vénuszt, de fontosnak tartják leszögezni, hogy az ő szolgálatában természetesen nem is vágynak személyes szabadságra. A felhők között előtűnik Vénusz, mágikus, mindent látó íróasztala mögött. Vénusz nem akar uralkodni, már saját hatalmi pozíciója is untatja. Fiára, Ascanio- ra kivánja átruházni hatalmát, de Ascanio, akinek Vénusz mellett sohasem sikerül kitörni a gyermek-státuszból, semmi érdeklődést nem mutat a családi impérium iránt. Vénusz természetesn tudja, mivel tarthatja kézben Ascaniot, mesél neki Silviáról, a lányról, akit Vénusz Ascanionak szánt, aki majd társa lesz, akival együtt uralkodhat majd. A magányos gyermeknek már csak egy célja van, hogy megtalálja Silviát, hogy egy igazi társra találjon. Ascanio még nem sejti, hogy a Silviához vezető úton majd önmagát találja meg.
Ascanio mély álomba merül. Felsejlik előtte egy szabad világ, saját ifjúkora, amiért érdemes lenne élni. A „pásztorok“, Ascanio álmának őrei, szívesen fogadják be a csodálkozó ifjút maguk közé, átváltoztatják. Ascanio nem várt ismeretséget köt: megjelenik Fauno, a hívatlan idegenvezető, és kérdést szegez neki, kicsoda ő, és milyen vágy hajtja őt a boldog pásztorok közé. Ascanio válasza egyszerű: ő idegen és a szerelmet keresi. Silvia barátnői körében érkezik. Apja, Aceste közli vele, hogy hamarosan menyasszony lesz, jobbat, mint Ascaniot, Vénusz fiát, el sem tud képzelni számára. Silvia kétségbe esik. Ascanio odaszaladna hozzá, bevallaná hogy ő az, ők egymást keresik, de felébred, álma szertefoszlik, körülötte minden fehér, hideg, mindenütt csak Vénusz tervei. Silvia és Ascanio eltévednek az egymás felé vezető labirintusban. Együtt majdnem megtalálják a megoldást, de megjelenik Fauno és mindent összezavar. Silvia eljut odáig, hogy feladja saját terveit, jöhet az esküvő, győztek az elvárások. Vagy mégsem? Ascanio és Silvia valósága szebb, mint az álom, és ez így legyen örökké, megnyílik egy új út, ami emberi.
Ascanio
Az épülő város, Alba - a név, egy új hajnalra utal - szellemi főhadiszállásán, Vénusz építész irodájában vagyunk, mítikus időkben. Az iroda munkatársai, az építészek, építőmesterek reszketve várják főnöknőjüket, Vénuszt, de fontosnak tartják leszögezni, hogy az ő szolgálatában természetesen nem is vágynak személyes szabadságra. A felhők között előtűnik Vénusz, mágikus, mindent látó íróasztala mögött. Vénusz nem akar uralkodni, már saját hatalmi pozíciója is untatja. Fiára, Ascanio- ra kivánja átruházni hatalmát, de Ascanio, akinek Vénusz mellett sohasem sikerül kitörni a gyermek-státuszból, semmi érdeklődést nem mutat a családi impérium iránt. Vénusz természetesn tudja, mivel tarthatja kézben Ascaniot, mesél neki Silviáról, a lányról, akit Vénusz Ascanionak szánt, aki majd társa lesz, akival együtt uralkodhat majd. A magányos gyermeknek már csak egy célja van, hogy megtalálja Silviát, hogy egy igazi társra találjon. Ascanio még nem sejti, hogy a Silviához vezető úton majd önmagát találja meg.
Ascanio mély álomba merül. Felsejlik előtte egy szabad világ, saját ifjúkora, amiért érdemes lenne élni. A „pásztorok“, Ascanio álmának őrei, szívesen fogadják be a csodálkozó ifjút maguk közé, átváltoztatják. Ascanio nem várt ismeretséget köt: megjelenik Fauno, a hívatlan idegenvezető, és kérdést szegez neki, kicsoda ő, és milyen vágy hajtja őt a boldog pásztorok közé. Ascanio válasza egyszerű: ő idegen és a szerelmet keresi. Silvia barátnői körében érkezik. Apja, Aceste közli vele, hogy hamarosan menyasszony lesz, jobbat, mint Ascaniot, Vénusz fiát, el sem tud képzelni számára. Silvia kétségbe esik. Ascanio odaszaladna hozzá, bevallaná hogy ő az, ők egymást keresik, de felébred, álma szertefoszlik, körülötte minden fehér, hideg, mindenütt csak Vénusz tervei. Silvia és Ascanio eltévednek az egymás felé vezető labirintusban. Együtt majdnem megtalálják a megoldást, de megjelenik Fauno és mindent összezavar. Silvia eljut odáig, hogy feladja saját terveit, jöhet az esküvő, győztek az elvárások. Vagy mégsem? Ascanio és Silvia valósága szebb, mint az álom, és ez így legyen örökké, megnyílik egy új út, ami emberi.
Szemerédy Alexandra
" ich pfeif oft meinen pfif, und kein mensch giebt mir antwort"
W.A. Mozart
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése