Kísérleti Adás

Ferdinand Hérold – Sir Frederick Ashton: A rosszul őrzött lány

Balett két felvonásban
 

Premier: Magyar Állami Operaház, 2010. november 27., 28.

Előadja a Magyar Nemzeti Balett társulata


 

Librettó: Jean Dauberval

Karmester: Szennai Kálmán
A zenét átdolgozta: John Lanchbery
Koreográfus: Sir Frederick Ashton
Színpadra állította Alexander Grant, Jane Elliott
Próbavezető balettmester: Nagy Zoltán, Volf Katalin, Castillo Dolores
Díszlet- és jelmeztervező: Osbert Lancaster
Szcenika: Juhász Zoltán
Jelmezkivitelező: Szomolányi Zsóka

Simone anyó:  Komarov Alekszandr, Bajári Levente
Lise, a lánya:  Pap Adrienn, Radinya Dace, Felméry Lili
Colas:   Oláh Zoltán, Bakó Máté, Medvecz József
Thomas gazda:      Balogh Béla, Nagyszentpéteri Mikós, Merlo P. Andrea
Alain, a fia:   Kerényi Miklós Dávid, Katona Bálint, Koháry István
Jegyző:   Lajti Gábor, Gefferth Balázs
Írnok:   Várkonyi Zoltán, Nádasdy András
Kakas:   Szegő András, Banka Viktor
Csirkék:   Séra Mónika
                  Antal Tünde
                  Dienes Ilona
                  Pőcze Eszter
Lise barátnői: Riedl Ágnes, Vdovicheva Tatjana, Krupp Anna, Rotter Bianka, Higgins Jaclyn Ann, Kazinczy Eszter, Jeneses Andrea, Nagy Nemes Zsófia / Somorjai Enikő, Deák Dóra, Varga Judit, Pazár Krisztina, Bacskai Ildikó,
Juratsek Julianna, Pisla Artemisz, Carulla Leon Jessica

További előadások: 2010. december 1., 2., 4. (11h), 5.
                   2011. január 23., 26., 29.

Ferdinand Hérold – Frederick Ashton: A rosszul őrzött lány
 

   Ősbalett – mondhatnánk, hiszen egyike a legrégebbi, ma is játszott történeteknek. A nagy francia forradalom előestéjén mutatta be Bordeaux-ban Jean Dauberval együttese. Azóta számos színpadra állítást megért, zenei anyaga többször kicserélődött, míg 1960-ban Frederick Ashton elkészítette a maga változatát.

   Más szempontból is fontos A rosszul őrzött lány. A balettek zöme ugyanis valamilyen drámai eseményt dolgoz fel, ezúttal viszont egy vidám balettel találkozhat a néző. Nem is akármilyennel! A tanyasi udvarház szérűjén tyúkok és kakas kapirgálnak, de van benne élő póniló is, amely mindig nagy sikert arat a gyerekek körében. A történet karaktereit tekintve egy sor igen rokonszenves figurával találkozhatunk. Hiszen ki ne szorítana Lise-nek, hogy anyja tiltása ellenére hozzámehessen a szegény Colas-hoz? Még a másik kérő, az együgyű, habókos Alain is aranyos figura. Simone anyó, a tehetős özvegy megformálója pedig mindig lubickolhat jutalomjátékkal felérő szerepében. Ashton koreográfiájában az igényes táncolnivaló mellé megkapjuk a karakterekből és a helyzetkomikumból eredő humor minden poénját.

   A mű  színpadra álmodója Frederick Ashton (1904-1988), akinek a neve összeforrott az angol balett első negyven évével. Ő volt az a koreográfus, aki a legendás Anna Pavlovát látva határozta el, hogy táncolni fog. Ezernyi akadályon küzdötte át magát, hogy elérje célját. Az 1930-as évektől kezdve a kibontakozó angol táncélet meghatározó figurájává vált, s a Royal Ballet igazgatójaként vonult vissza több tucat mű megalkotása után. Műveiben a tánc mellett a szépségé, a muzikalitásé, a humoré a főszerep. A sötét témák, a társadalmi problémák kevéssé foglalkoztatták. Balettjei ennek ellenére vagy talán éppen ezért népszerűek még ma is. Darabjai az angol balett tradíció gerincét alkotják. Van köztük pimasz karikatúra (Façade), szimfonikus balett (Symponic Variations), alkalmi kettős (Thaïs), cselekményes egyfelvonásos (Marguerite és Armand) és több felvonásos mesebalett is (Hamupipőke).

   A hazai közönség először 1971-ben találkozhatott A rosszul őrzött lánnyal, amikor az egykori „keleti blokk országai” közül elsőként az Operaház balettegyüttese tűzhette műsorára e két felvonásos „nyugati” darabot. Ez a balett volt tehát a nyitány a társulat repertoárjának nemzetközivé válása során. Így a kelet és nyugat ismét találkozott, ugyanis Ashtonnak éppen az emigráns orosz balerina, Tamara Karszavina adta a sugallatot, hogy feltámassza ezt a kedves balettet. Azóta megszakításokkal ugyan, de A rosszul őrzött lány a hazai nézők kedvencévé vált. Kitörölhetetlen emléket hagyott Fülöp Viktor Simone anyója vagy Orosz Adél vagy Kun Zsuzsa muzikális Lise alakítása, vagy a közelmúltból Kováts Tibor szeretnivaló Alain figurája illetve Szakály György Simonéja, hogy csak találomra említsünk néhány nevet. Az Erkel Színház bezárása óta, jó néhány éve nélkülözi a hazai közönség ezt a balettet, ezért is jelentős, hogy most visszakapjuk. Kétség sem fér hozzá, hogy a szezonban ismét szívükbe zárják a nézők!         
 

Gara Márk


 

A darab betanító  balettmestere: Alexander Grant

Az új-zélandi Wellingtonban született,  1946-ban költözött Angliába, amikor elnyerte a Sadler’s Wells School ösztöndíját. Fél évvel később lett a Sadler’s Wells (ma: Királyi) Balett tagja, 1949-ben a társulat magántáncosa, majd első magántáncosa. A Királyi Balettnél töltött harmincéves karrierje során számos vezető szerepet táncolt, a legjelentősebbek közülük azok, melyeket Frederick Ashton koreografált számára, többek között Alain A rosszul őrzött lány című balettjében (1960). Miközben a Királyi Balettel rendszeresen színpadra lépett, a társulat kis utazó együttesének, a Ballet For All-nak igazgatójaként dolgozott 1971-től 1976-ig. 1976 júliusában kinevezték a Kanadai Nemzeti Balett művészeti igazgatójává, és munkájának köszönhetően ez a társulat lett Észak-Amerikában a legjelentősebb előadója Ashton legszebb munkáinak (többek között A rosszul őrzött lány, II. Monotenész, Az álom, Les Patinurs és A két galamb). Több új művet is rendelt a társulat számára. 1983-ban visszatért Londonba, és a Londoni Fesztiválbalett (ma: Angol Nemzeti Balett) vendégművésze, majd 1985-től a társulat rendes tagja lett. 1965-ben megkapta a Brit Birodalom Lovagrendjének kitüntetését (CBE) a balettért tett szolgálataiért. Gyakran hívják zsűritagnak nemzetközi balettversenyekre. Sir Frederick Ashton ráhagyta A rosszul őrzött lány és a Façade jogait. A világ számos országában segíti a produkciók színpadra állítását.
 

A zene

A rosszul őrzött lány egyik legújabb változatát, Hérold muzsikájával –  John Lanchbery zenei átdolgozásában – a Royal Ballet mutatta be 1960. január 28-án, a londoni Covent Garden Operaházban.

A komponista, Ferdinand Hérold (1792–1833) vígoperák termékeny szerzője volt, hat balettet is írt a párizsi Opera számára, amelyek közül A rosszul őrzött lány volt a negyedik. Muzsikája felidézi a korabeli vígoperák és balettek hangulatát, jellegzetes hangzásvilágát és jól alkalmazkodik a darab cselekményének alakulásához, mulatságos helyzeteihez, kedvesen egyszerű hőseihez. A cselekmény időpontját és atmoszféráját nem eredetiségével, hanem épp azáltal idézi fel, hogy részeket „kölcsönöz” Rossinitől és Donizettitől (sőt, olykor Mozart és Händel reminiszcenciák is felbukkannak). A balett elején a Sevillai borbély nyitányának elemeire ismerünk rá, és a nyári vihar megoldásához is Rossinitől vesz át részeket. Az aratási jelenet tánckettősét viszont Donizetti Szerelmi bájitalából merítette (ezt 1837-ben Fanny Elssler részére illesztették a muzsikához).

Lanchbery munkájában arra törekedett, hogy Hérold muzsikáját lehetőleg változatlanul tolmácsolja. (Partitúrájában néhány olyan számot is felhasznált, amelyek az eredeti Bordeaux-i változatból valók, de Hérold azokat saját összeállításából kihagyta.) A humoros mozzanatokat kiemeli, figyel a gördülékeny cselekményvezetésre, s a koreográfus számára biztosítja a táncos kibontakozás lehetőségét. Hangszerelésében finom, de találó iróniával hangsúlyozza azt az időbeli és szemléleti távolságot, ami Dauberval és Hérold kedvesen naiv színpadi világát korunktól elválasztja.