Katona József Színház, Kecskemét - OROSZ LEKVÁR

MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ

     LJUDMILA ULICKAJA

OROSZ LEKVÁR

bohózat

Fordította: Radnai Annamária

Andrej Ivanovics Lepjohin (Gyugya) SIRKÓ LÁSZLÓ

Natalja Ivanovna, a húga MARGITAI ÁGI

Rosztyiszlav, Natalja Ivanovna fia HEGEDŰS ZOLTÁN

Varvara (Váva), Natlaja Ivanovna idősebbik lánya NASZLADY ÉVA

Jelena (Lelja), Natalja Ivanovna középső lánya BOGNÁR GYÖNGYVÉR

Liza, Natalja Ivanovna legkisebb lánya ZECK JULI

Alla, úgy is, mint Jevdokija Kalugina, Rosztyiszlav felesége  DANYI JUDIT

Konsztantyin, Jelena férje CSÉMY BALÁZS

Marija Jakovlevna (Makunya) HORVÁTH ZSUZSA

Szemjon, az Aranykezű, egyszerű ember P. GYÖRFFY ANDRÁS

Díszlet- és jelmeztervező: Vereczkei Rita

                                    Dramaturg: Upor László

Súgó: Ba Éva                                                                       Ügyelő: Báhner Péter

Rendezőasszisztens: Sirkó Anna

Rendező: Szász János

A címben emlegetett orosz lekvár egy kicsit olyan, mint a magyar narancs. Sokan várják tőle a megváltást, de hiába próbálkoznak, valahogy khm… nem sikerül igazán tökéletesre. Talán mert túl sokan bábáskodnak körülötte, de viszonylag kevesen fogják meg igazán a munka végét. Ljudmila Ulickaja komédiájában a lustaság, a teszetoszaság, a tehetetlenség a legfőbb erő – azaz a szereplők életének megrontója, a közönség jókedvének motorja. És ha ebben a vígjátékban bizonyos figurák és elemek (Csehov úrtól) ismerősnek tűnnek – nos, ezúttal ez egyáltalán nem a véletlen műve…
Volt egyszer valahol, a nagy Oroszországban egy messze földön híres kert. Cseresznyefáinak –  vagy meggyfáinak? – csodájára jártak. Aztán az egészet megvette (vagy megkapta?) egy bizonyos Lopahin (Lepjohin?), és onnan kezdve más lett az élet a birtokon. Ennek a Lepjohinnak (Lopahinnak?) a leszármazottai aztán sok mindent átéltek – miközben a birtok csak pusztult és pusztult. Ma már semmi sem olyan, mint régen: a nyaraló és a kert alig emlékeztet egykori önmagára. Na és akik itt élnek? Az idősek kínlódnak, veszekszenek, a múlt emlékeit idézik, a legifjabb generáció – három nővér és egy báty – alig tud mit kezdeni ezzel az örökséggel. De talán mégis lesz újjászületés. Megint feltámad a romokon a híres lepjohini építőkedv? És lehet, hogy megint igaz lesz a mondás: ahol fát vágnak, ott repül a forgács.