Valahol úgy érzem, hogy kivételesen a legfontosabb dologgal illik kezdeni ezt a kritikát, a film trailerével:
Ha ezt megnézte az, aki érdeklődik a film iránt, annak első nekifutásra azt tudnám mondani, hogy: idáig, és ne tovább! A feláldozhatók szó, talán a magyar nyelv kifinomult voltának is köszönhetően, több értelmezéssel is felruházható. Ebben az esetben talán a legjobban az jár, aki feláldozza az estéjét, hogy más szórakozás után nézzen. Pedig!!!
Amikor a nyár folyamán értesültem róla, hogy Stallone szervezőzseni adottságait csillogtatva, még Tarantino-t is felülmúló mennyiségben, az elmúlt évtizedek akciófilmjeit meghatározó színészek garmadáját sikerült maga mögé sorakoztatni az új filmjének megvalósításához, akkor arra gondoltam, hogy na ebből valami nagy durranás is kisülhet. A folyamatosan érkező rövid spot-ok csak ráerősítettek arra, hogy talán van szufla az akciófilmek klasszikus sémáihoz való visszatérésben. Ehhez képest a film kezdetén, miközben észleltem a feliratok olvasása közben, hogy a rendezői szék is Stallone alá került, már kisebb bizonytalanságot éreztem... De a lejtőn megállni nem lehetett... A film kezdetben sem létező magasságaiból folyamatosan, egy akciófilmhez illő lendülettel, süllyedtünk egyre mélyebbre, és mélyebbre. Érdekes módon szinte egyszerre szembesültem a nem-létező sztori és színészi játék hiányával. Hogy ez a film melyik pontján éri az embert, az valószínűleg változó. Nálam talán a feléig is eljutott a vetítés. Innen mintha kompenzálni akarnák a mozilátogatót, hirtelen beindul az akcióhenger, ami a modern videójátékok sémáit idézve, lövöldözős-késdobálós-robbantgatós ámokfutásba csap át. És hogy mindez miért? Erre azt hiszem csak homályos válaszok léteznek és az én szememről nem lebbent fel a fátyol....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése