Szubjektív Kritika: GRU

A Karácsony közeledtével mindig megszaporodnak a mozikban a családi szórakozást ígérő rajzfilmek. Idén kicsit talán még hamarabb is megérkezett ennek az egyik példánya a magyar mozikba, a GRU című amerikai rajzfilm. Nagy animációs-film rajongóként, és ez elmúlt évek felhozatalától elkényeztetve ültem be. A sztorit olvasva talán a Hihetetlen család által képviselt vonulatba lőttem be így előre a GRU-t. Aztán a film előrehaladtával egyre inkább csak a lapos utánzataként tudtam a vászonra tekinteni. Természetesen nehéz eldönteni, hogy mi a rajzfilmkészítők szándéka, elsősorban gyerekeknek készülő mese készítése, vagy a felnőtteket is moziba csábító alkotás gyártása. Mivel szerintem egy moziba készített film inkább a felnőtteknek is szól, hiszen gyerekek ritkán mennek egyedül szórakozni, ezért fontos a szórakoztató oldal erősen tartása. Rajzfilmeknél ez többnyire a humorfaktor lehet. Sajnos a GRU ezen szegmensben nem túl erős. A poénok sok esetben erősen kiszámíthatóak, többször pedig egészen laposak. Talán a 90 percet egy hangos nevetés nélkül végigülő közönség is hasonló véleményen lehetett. Sztori- és izgalom-faktorról egy családi rajzfilmnél nem igazán ildomos beszélni, viszont érdemes megemlíteni a tökéletes rajz- és effekt-technikát. Sok esetben, bár ez nem egy mostanában olyan divatos 3D film, kimondottan azt a képi világot is fel tudja idézni. Amiért megérdemlik az alkotók a gratulációt, de természetesen ez egy egész estés filmet nem tud a hátán elvinni. Hogy ezek után kinek ajánlanám? Gyerekeknek, gyerekeknek, gyerekeknek. Számukra tökéletes szórakozás, és felkészülhetünk rá, hogy Mikulásra-Karácsonyra biztos szeretnének majd egy-két sárga minyon figurát. (mondjuk a fordítót megkérdezném, hogy találta ki ezt nekik...)