A zsáner a zsánerem
Illetve Kerekes Zsuzsáé (bár az enyém is), ezért e cím.
A zsánérkép a francia (genre) megnevezésből magyarodott, pontos jelentése: életkép. A festészetben: az élet köznapi eseményeit, jeleneteit ábrázolja, igen szoros kapcsolatban az adott történelmi helyzettel.
A fotográfia kezdetei óta az egyik legtöbbet fényképezett téma. Igaz a festészet szoros meghatározását a saját nyelvezetére lefordítva. A magam értelmezése szerint: Az ember a középpontban, de sosem, mint az Ember önmaga, hanem mint egy helyzet, vagy egy hangulat része. A város-, vagy tájképek és a riportfotók különös elegye ez. Egyik sem, és mégis mindegyik.
Kerekes Zsuzsa szóban forgó kiállítását kurátorkodó és megnyitó Hajtmanszki Zoltán lírai megfogalmazása szerint: „A tiszta zsáneren a világ kedves, jó, és meglepően csendes. Be tudja osztani azt a nagyon keveset, amire szüksége van, és el tudja fogadni az ellenfényt, a nehézséget, az időskort, és derül, amíg lát szerelmet és hangoskodni hallja a gyerekeket. A tiszta zsáner lírai szociográfia, maga mögött tudja a gondot, és kilépve a hétköznapiságból, mindig különleges, akkor is, ha ezzel együtt mégis mindig éppen a hétköznapiságokban gyönyörködtet.”
Innen a kiállítás címe is: Tiszta zsáner
Valóban, a fenti megfogalmazás értelmével azonos képek tekinthetők meg a Photo-photo Flaunerstúdió kamaragalériájában. Kerekes Zsuzsa – aki aktív fotográfusként fotós közösségi oldalt, a Fotósoldalakat is működteti – leginkább zsánerfotós. Ez a legerősebb oldala, és valószínűleg azért, mert egész lelkülete a Hajtmanszki-féle megfogalmazáshoz áll a legközelebb. Így látja a világot. Úgy vesz tudomás a bennünket körülvevő negatív behatásokról, hogy azokban is a szépet, a jót, a felemelőt keresi, de felfedi a derű mögött rejlő drámát is, ha ott van. Megtalálja a hétköznapokban az ünnepet, és az ünnepekben is a hétköznapiságot. Ezek a hangulatok egyszerre vannak jelen a képeiben, mindegy, hogy milyen alkalommal emelte rá valami helyzetre a kameráját. Bármelyik képére nézünk rá első alkalommal, azonnal átláthatóvá és megérezhetővé válik, de nem elégszünk meg ezzel, mert a látszólagosan egyszerű és kevés képi elemből összeálló látvány sok finom és apró részletet – lelki rezdülést is takar, amiken el akarunk kalandozni. Olyanok, mint egy jó könyv, film, vagy zene. Elsőre rögtön megfog, még nem tudni miért, csak érezzük, és ahogy többször elolvassuk, megnézzük, meghallgatjuk, akkor fedezzük fel azokat a részleteket, amikből összeáll a számunkra tökéletes mű. A tiszta jelzőt tovább erősíti a képekre alkalmazott fekete-fehér megjelenítés. Mindig vallottam, hogy a színek nélküli ábrázolás eltereli az ezekbe belefeledkezni tudó embert a formák és a fények kifejező erejére, hiszen a fotográfia lényege is ez: fénnyel kirajzolt formavilág. A színtelenség Kerekes Zsuzsa képein a hangulatok lényegére irányítja a figyelmünket, és magunk is érezzük, hogy feleslegesek, hiszen abban a pillanatban már másról szólnának. Azonban nem ettől jók, a tónusvilág csupán booster szerepet tölt be. Lehetne ezt a fajta látásmódot anakronisztikusnak minősíteni. A lomográfusok talán épp ezért emelik előszeretettel gépeiket zsáner helyzetekre, így kerülve ki a témaválasztásban a konzervatizmus „vádját”. Zsuzsa nem így akar ránk hatni, vagy egy trendnek megfelelni. Tudatossága a kompozícióiban fedezhető fel. Kerüli a klasszikus elveket, és tudatos elkomponálással teremti meg a témáiban a mai kort, fiatalos szemléletét. Ehhez őszintén alkalmazva a digitális technika tökéletességét.
18 képről nehéz lehet fogalmat alkotni egy fotós bizonyos témában való elhivatottságáról. A kis magángaléria azonban többre nem tud lehetőséget teremteni, és mégis. Remek ötletként, a kiállító helyiségben elhelyezett, nagyméretű monitoron további képek futnak folyamatosan, amelyeken keresztül teljes képet kaphatunk Kerekes Zsuzsa zsánereiről. A képernyő előtt hosszasan és nagy számban nézelődő vendégek ezt egyértelműen bizonyítják. Ez nem a falon lévő képeknek jelent hátat fordítást, hanem a teljes kép befogadására való igényt.
Nem hagyhatom szó nélkül a mostanában örvendetesen szaporodó kis galériákat, így a most szóban forgót sem. Óriási szükség van ezekre. A fotográfia új korszakát éljük, nemcsak a digitális forradalom, hanem a retrográf szemlélet, és ezek keveredése miatt is. A feltörekvő nemzedékben sok a tehetséges fotós. Ezek a galériák biztosítják nekik, hogy az internetes feltöltő oldalakról kirajzva a méltóbb nyilvánosság, a kiállítási falakra (netán értékesítésre) kerülhessenek képeik.
Mert a fotó igazán így Kép! Nagyítva, paszpartuzva, keretezve, vagy akárhogy is, installálva és kiállítva.
Nemcsak Kerekes Zsuzsa köszönheti meg e galéria befogadó szándékát, hanem mindenki, aki szereti a fotográfiát – mindegyikét, mert akár a jövő nagy fotóművészeivé váló, a ma még csak szűk körökben ismert tehetségeket indíthatják el a széles nyilvánosság és a sikerek útján*
Photo-photo Flaneurstudio
Budapest, V. kerület, Nyáry Pál utca 5.
Március 25 - május 5. Minden nap 10-18 óráig
Illetve Kerekes Zsuzsáé (bár az enyém is), ezért e cím.
A zsánérkép a francia (genre) megnevezésből magyarodott, pontos jelentése: életkép. A festészetben: az élet köznapi eseményeit, jeleneteit ábrázolja, igen szoros kapcsolatban az adott történelmi helyzettel.
A fotográfia kezdetei óta az egyik legtöbbet fényképezett téma. Igaz a festészet szoros meghatározását a saját nyelvezetére lefordítva. A magam értelmezése szerint: Az ember a középpontban, de sosem, mint az Ember önmaga, hanem mint egy helyzet, vagy egy hangulat része. A város-, vagy tájképek és a riportfotók különös elegye ez. Egyik sem, és mégis mindegyik.
Kerekes Zsuzsa szóban forgó kiállítását kurátorkodó és megnyitó Hajtmanszki Zoltán lírai megfogalmazása szerint: „A tiszta zsáneren a világ kedves, jó, és meglepően csendes. Be tudja osztani azt a nagyon keveset, amire szüksége van, és el tudja fogadni az ellenfényt, a nehézséget, az időskort, és derül, amíg lát szerelmet és hangoskodni hallja a gyerekeket. A tiszta zsáner lírai szociográfia, maga mögött tudja a gondot, és kilépve a hétköznapiságból, mindig különleges, akkor is, ha ezzel együtt mégis mindig éppen a hétköznapiságokban gyönyörködtet.”
Innen a kiállítás címe is: Tiszta zsáner
Valóban, a fenti megfogalmazás értelmével azonos képek tekinthetők meg a Photo-photo Flaunerstúdió kamaragalériájában. Kerekes Zsuzsa – aki aktív fotográfusként fotós közösségi oldalt, a Fotósoldalakat is működteti – leginkább zsánerfotós. Ez a legerősebb oldala, és valószínűleg azért, mert egész lelkülete a Hajtmanszki-féle megfogalmazáshoz áll a legközelebb. Így látja a világot. Úgy vesz tudomás a bennünket körülvevő negatív behatásokról, hogy azokban is a szépet, a jót, a felemelőt keresi, de felfedi a derű mögött rejlő drámát is, ha ott van. Megtalálja a hétköznapokban az ünnepet, és az ünnepekben is a hétköznapiságot. Ezek a hangulatok egyszerre vannak jelen a képeiben, mindegy, hogy milyen alkalommal emelte rá valami helyzetre a kameráját. Bármelyik képére nézünk rá első alkalommal, azonnal átláthatóvá és megérezhetővé válik, de nem elégszünk meg ezzel, mert a látszólagosan egyszerű és kevés képi elemből összeálló látvány sok finom és apró részletet – lelki rezdülést is takar, amiken el akarunk kalandozni. Olyanok, mint egy jó könyv, film, vagy zene. Elsőre rögtön megfog, még nem tudni miért, csak érezzük, és ahogy többször elolvassuk, megnézzük, meghallgatjuk, akkor fedezzük fel azokat a részleteket, amikből összeáll a számunkra tökéletes mű. A tiszta jelzőt tovább erősíti a képekre alkalmazott fekete-fehér megjelenítés. Mindig vallottam, hogy a színek nélküli ábrázolás eltereli az ezekbe belefeledkezni tudó embert a formák és a fények kifejező erejére, hiszen a fotográfia lényege is ez: fénnyel kirajzolt formavilág. A színtelenség Kerekes Zsuzsa képein a hangulatok lényegére irányítja a figyelmünket, és magunk is érezzük, hogy feleslegesek, hiszen abban a pillanatban már másról szólnának. Azonban nem ettől jók, a tónusvilág csupán booster szerepet tölt be. Lehetne ezt a fajta látásmódot anakronisztikusnak minősíteni. A lomográfusok talán épp ezért emelik előszeretettel gépeiket zsáner helyzetekre, így kerülve ki a témaválasztásban a konzervatizmus „vádját”. Zsuzsa nem így akar ránk hatni, vagy egy trendnek megfelelni. Tudatossága a kompozícióiban fedezhető fel. Kerüli a klasszikus elveket, és tudatos elkomponálással teremti meg a témáiban a mai kort, fiatalos szemléletét. Ehhez őszintén alkalmazva a digitális technika tökéletességét.
18 képről nehéz lehet fogalmat alkotni egy fotós bizonyos témában való elhivatottságáról. A kis magángaléria azonban többre nem tud lehetőséget teremteni, és mégis. Remek ötletként, a kiállító helyiségben elhelyezett, nagyméretű monitoron további képek futnak folyamatosan, amelyeken keresztül teljes képet kaphatunk Kerekes Zsuzsa zsánereiről. A képernyő előtt hosszasan és nagy számban nézelődő vendégek ezt egyértelműen bizonyítják. Ez nem a falon lévő képeknek jelent hátat fordítást, hanem a teljes kép befogadására való igényt.
Nem hagyhatom szó nélkül a mostanában örvendetesen szaporodó kis galériákat, így a most szóban forgót sem. Óriási szükség van ezekre. A fotográfia új korszakát éljük, nemcsak a digitális forradalom, hanem a retrográf szemlélet, és ezek keveredése miatt is. A feltörekvő nemzedékben sok a tehetséges fotós. Ezek a galériák biztosítják nekik, hogy az internetes feltöltő oldalakról kirajzva a méltóbb nyilvánosság, a kiállítási falakra (netán értékesítésre) kerülhessenek képeik.
Mert a fotó igazán így Kép! Nagyítva, paszpartuzva, keretezve, vagy akárhogy is, installálva és kiállítva.
Nemcsak Kerekes Zsuzsa köszönheti meg e galéria befogadó szándékát, hanem mindenki, aki szereti a fotográfiát – mindegyikét, mert akár a jövő nagy fotóművészeivé váló, a ma még csak szűk körökben ismert tehetségeket indíthatják el a széles nyilvánosság és a sikerek útján*
Vajda János
Kerekes Zsuzsa: Tiszta zsánerPhoto-photo Flaneurstudio
Budapest, V. kerület, Nyáry Pál utca 5.
Március 25 - május 5. Minden nap 10-18 óráig
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése