Biró Roland: Tíz

Tíz

Komótosan sétált le a mélybe. 
Mikor leért látta, hogy a térképnél rendőrök igazoltatnak egy 
szemüveges tizenéves fiút. Talán koldult.
Nem sokan voltak rajtuk kívül, tizen ha lehettek

Kereste kicsit még a helyét, majd egy oszlopnak dőlve, csendben várta 
a metrót.

Mellette egy széken öreg házaspár üldögélt, halkan beszélgettek.

A rendőrök arrébb álltak és az addig a falat támasztó két biztonsági őr vette 
"kezelésbe" a fiút, majd egy kellemes női hang csendült fel: 
" Az állomáson kéregetni tilos és büntetendő cselekmény, kérem, 
hagyja el a területet !"

Egy pillanatra felkapta a fejét, majd újra magába mélyedt, jegyét hajtogatva.

Hirtelen megváltozott valami, erős, zengő férfi szólt a hangszórókból  
ismeretlen, régi nyelven.

Arra eszmélt, hogy mellette a pár elhallgat, csendben feláll és a 
mozgólépcső irányába indul.

Körülnézett.

Már alig volt lent valaki, egy fiatal lány, a kéregető fiú.

Ekkor tűnt fel a neki a hang, ami betöltötte a teret. Néha ismerősnek tűnt 
pár szó, de nem értette. A távolodó lány után pillantott, majd bevillant egy 
emlékkép, elcsent pár apróságot a boltból, rágót, inkább csak buliból, 
izgalomból. 
Majd, mintha parancsra tenné, már ő is ment a lépcsőn felfelé..

Lenézett. A kéregető fiú maradt csak ott, egyik lábáról a másikra állt...majd 
beszállt a csikorogva megérkező szerelvénybe.

Felért.

Esni kezdett…